Névadónkról

A boldogi

Berecz Antal Általános Iskola

névadója:

Berecz Antal

földrajztudós, pedagógus

1836. Boldog – 1908. Budapest

Családtörténet

A Berecz család történetének kutatása a XVIII-XIX. század fordulójáig vezet vissza bennünket a Felvidékre, Nyitra környékére. Id. Berecz Mihály és Óvári Borbála két fiúgyermeke, Péter és Mihály a nyitrai prépost, illetve a nyitraiIfj.Berecz Mihály az 1830-as évek körül herceg Grassalkovich (III.) Antalnál lett „praefectus bonorum”, azaz jószágigazgató, gazdatiszt. Három gyermeke közül Ferenc Vácz város kamarása, Antal pedig 1835-56 között Boldog község jegyzője. 

Bruckner Jenő (Boldog község főjegyzője 1918-1946) históriás könyvébe eredeti okmányok alapján jegyzi be: „1836-ban Nemes Berecz Antal nótárius fizetése 80 forint készpénz, 35 kila rozs, 3 öl fa, 3 szekér széna, 1 mázsa hús, 1 mázsa só.” A jegyző feladatairól a következőképpen szól: „Régi írásos adatok bizonyítják, hogy - bár a község hivatalos feje a községi bíró -, a jegyző volt az akkori közigazgatásnak a lelke, a kapott parancsok végrehajtója, a való élet és a kiadott rendelet összeegyeztetője. A földesúr és a falu népe között állandóan éles ellentétek voltak, s szinte észrevétlenül ékelődött be kettejük közé a nótárius, aki a földesúrnál tisztelettudó közbenjáró volt a jobbágyság érdekében, ellentétek elsímítója, instanciák szerkesztője, általnyújtója, a falu népének bizalmas tanácsadója, a törvények magyarázója.”

A római katolikus egyház anyakönyvében olvasható adatokból az is kiderül, hogy Berecz Antal családja Boldogon a „numero 6”-os házban lakott. Helyén ma az Acsay-háznak is nevezett épület áll, amely jelenleg az Általános Iskola használatában van.

E házban született a képen látható Berecz Antal és
Leffler Rozina első gyermeke, ifj. Berecz Antal 1836. augusztus 16-án.

A gyermekek

Id. Berecz Antal jegyző-tanítónak és feleségének -boldogi tartózkodásuk idején - négy gyermeke született:

Antal    -  1836. augusztus 16-án

Ede      -  1839. július 19-én

Róza    -  1841. október 4-én

Gyula -  1856. április 11-én

Mindhárom fiúgyermekük magasraívelő pályát futott be.

A kor pedagógiai és tudományos életében jelentős szerepet töltött be ~ Antal, kinek pályafutását kötelességünk részletesen megismerni, s példaként az ifjúság elé állítani. Mielőtt ezt megtennénk, nézzük meg, a XIX. század végén miként írtak Edéről és Gyuláról.

~ Ede:

Gimnáziumi tanulmányait Gyöngyösön és Pesten a piaristáknál végezte. 1862-ben Kolozsvárt tanítói oklevelet nyert, s mint elemi iskolai tanító ugyanott két évig működött. 1868-ben Haynald Lajos érsek a kalocsai székesegyház karnagyává nevezte ki. 1879-ben a budapesti felsőbb leányiskola rendes tanára lett, hol az ének- és zeneelméletet, vegytant és csillagászati földrajzot tanítja.

Munkái:

-A zene alapelmélete. (Bp., 1883)

-Dalfüzér polgári és felsőbb leányiskolák számára (Bp. 1883)

-Dalkönyvecske népiskolák számára (Bp. 1883)

-Népszerű vegytan leányiskolák számára. (Bp. 1889) stb…

1894-től 1904-ig Temesvárt a m. k. áll. tanítóképezde tanára, fizika, kémia és zenére kinevezve. 1897-től u. o. a meteorológiai és szeizmológiai obszervatórium vezetője.

~ Gyula:

Tanítói képesítését a budapesti pedagógiumban nyerte. Azután több helyt tanítóskodott; 1884-ben a fiumei polgári fiúiskola igazgatójává nevezték ki., hol a polgári iskolát, de emellett a házi- és szakipar-tanfolyamot is szervezte. 1888-ban a háromszékmegyei tanfelügyelőséghez osztották be. **

1910-ben lugosi királyi tanfelügyelő.

Nagyobb munkái:

-Fehértemplom város tanügyi története (Fehértemplom, 1882)

-Háromszékmegye iskoláinak története (Sepsiszentgyörgy, 1890)

-Comenius élete és működése (1892), stb…

Berecz Antal ifjúkora és tanulmányai

A XIX. első évtizedeiben Boldog alig 1000 lelket számláló, tisztán római katolikus helység, Grassalkovich- birtok 70 körüli jobbágytelekkel. Itt élte le Berecz Antal az első gyermekéveket, szerető szülői és testvérei körében, szerény viszonyok között. Boldog község históriájában is találunk erre utalást. „Amidőn a boldogi gazdák a dézsma kukoricát nem vitték Pestre, e miatt a nótáriust az uraság felmondással fenyegetvén meg, a nótárius instanciált is eképpen: >Keserű fájdalom lepett meg tegnap, midőn az adatott értésemre, hogy az uradalom szolgálatom felmondásárul eszmélkedik. Én szegény ember és Atya vagyok, ami már magában elég rúgó ezen vékony kenyér megőrzésére. <”- írja Bruckner Jenő, idézve a jegyző Berecz Antalt.

A gyermekek taníttatásáról is gondoskodnia kellett az atyának. Így került a legnagyobb fiú Vácra, majd a pesti piarista gimnáziumba. S „hogy kedves szülőinek életét, kisebb testvéreinek neveltetését megkönnyíthesse, 1853-ban a kegyes tanítórendbe lépett.” 1860-ban már a lévai gimnáziumban tanít, ahol a harmadik osztályban Baross Gábor is a tanítványai közé tartozik. Ugyanez év őszétől Kolozsvárra kerül, ahol barátja lesz gróf Mikó Imrének, „Erdély Széchenyijének”. Az ő közvetítésével kerül nevelőnek az ifjú Pálffy grófok, József és János mellé.

Ebből az időből – 1865-ből - maradt az utókorra egy naplószerű könyvecske. (Directórium) Ifj. Berecz Antal ceruzás feljegyzéseket írt bele a levelezéséről, utazásairól, az időjárásról, és a legfontosabb politikai eseményekről. E könyv bizonyítja, hogy öccsével, Edével, s húgával, Rózával is gyakran váltott levelet, és rendszeres látogatója volt az ekkor már Vácon élő családjának. Rózáról mindössze az ő feljegyzéseiből tudunk valamit. 1865. szilveszterén jegyezte be Berecz Antal a könyvbe a következő sorokat: „{Levél}…Rózától, melyben tudatja, hogy férjhez akar menni.”

Nevelői alkalmazásában két évig a rendházon kívül tartózkodott, és gyakran megfordult külföldön is. Természettudományos érdeklődése mindinkább elmélyült, így 1871-ben végső elhatározásra jutott: kilépett a piarista rendből, és a természettudományok népszerűsítésének szentelte magát.

A természettudós

Berecz Antal már piarista szerzetes korában rokonszenvezett a természettudományokkal, hiszen 1858-60 között a bécsi egyetemen képezte magát. Felismerte, hogy az abszolutizmus alatt nálunk a természettudományi műveltség mennyire elmaradt. Ennek ellensúlyozására néhány kitűnő tudóssal együtt 1868-ban „Természet” címmel ismeretterjesztő folyóiratot alapított, melynek szerkesztője és kiadója volt egy személyben.

A rendből való kilépése után 1872-ben Hunfalvy Jánossal, Vámbéry Árminnal és Xantus Jánossal együtt megalapította a Magyar Földrajzi Társaságot.

Ebben a tisztségben folyamatosan 32 éven át működött, ugyanezen idő alatt a Földrajzi Közlemények szerkesztője is volt. 1904-től haláláig a tiszteletbeli örökös főtitkári címet viselte. Jelentős érdemei voltak a Magyar Afrika Társaság létrehozásában és vezetésé-ben.

Az ifjú tudós

Nyelvtudása és megnyerő modora alkalmassá tette a Magyar Földrajzi Társaság nemzetközi ügyeinek intézésére is. Külföldi kongresszusokon méltón képviselte a hazai földrajzi és rokon tudományágakat. A sarkkutatás iránti különös érdeklődésére vall, hogy levelezésben állt többek között Nansennel, aki 1898-ban a Társaság vendégeként Budapesten is járt.

Térképészeti munkássága is jelentős: munkatársa volt Brózik Károlynak a Nagy Magyar Atlasz szerkesztésében.

Farkasfalvy Imre nekrológja szerint „térképet a kiadók nála nélkül - úgyszólván – nem is bocsátottak áruba…”

Szervezőmunkájának sokrétűsége miatt saját, elmélyedt kutatási munkára kevés ideje maradt. Könyvei és egyéb közleményei inkább népszerűsítő jellegűek.

A pedagógus

Berecz Antal a piarista rendtől megválva világi pályára lépett, és 1871-ben - 35 évesen - megházasodott. Felesége, Wagner Alojzia egyetlen gyermekük születése után öt évvel tüdőbajban meghalt. A kislány nevelése az édesapára maradt.

Ebben az időben a hazai nőnevelés még csak alakulófélben volt, s elsősorban idegen nevelőnők tanították a leányokat idegen nyelvre, zenére, festésre…

Gróf Teleki Blankával együtt Berecz Antal is úttörője volt annak az irányzatnak, mely szerint „a nő a nemzetnek gondozója, tőle függ a család, a társadalom képe”,…épp ezért „a nőnevelés nemzeti ügy, a nemzeti szellem legfontosabb tényezője”.

Így lett Berecz Antal az 1875-ben megalakuló budapesti felsőbb leányiskola tanára, majd két év múlva igazgatója. Ez az iskola lett a második otthona leányának, Lujzának is.
Az első intézményt követte a többi: a szegedi, mezőtúri, temesvári, lőcsei, stb… Trefort Ágoston kultuszminiszter hamarosan a felsőbb magyar leányiskolák miniszteri biztosává nevezte ki Berecz Antalt, aki európai színvonalú intézményhálózattá fejlesztette a nőiközépiskolákat.

Mint a Középiskolai Tanáregylet elnöke tapintatos eljárásával a különböző érdekű és nézetű tanárokat egyesíteni tudta. Elnökként nagy hatással volt a tantervek, miniszteri szabályrendeletek s a legújabb középiskolai törvényjavaslat készítésében, s általában ki tudta vívni, hogy őt minden, a középiskolákra vonatkozó kérdésben, mint szakértőt meghallgassák.

Sokoldalú tudással párosult lelki műveltsége irányt teremtett a hazai nőnevelés terén. Tanítványai szerették, tanártársai tisztelték…

Utóda, dr. Vajda Gyula így fogalmazta meg Berecz Antal ma is megszívlelendő legfőbb pedagógiai elvét:

„Tanítóvá csak az lehet, kinek lelke másokban él…”